Utóélet

Bekukkantok ide :)

Jó, hogy jöhetek :)

Ez az "utóélet" jó szó, jó csomag!!! VAN utóélet, van élet a halál után! Így vagy úgy.

Átlényegül, vagy lezárul.... átlényegül...


*


Szóval 1. adminisztrálok :) 2. párkapcsolati / kapcsolatalakulási viszonyítási ponttá lényegülhet

*

szept 13 - Sz semmilyen közös programot nem akar velem/hármasban, főleg nem óvodát takarítani; ő végleg lezárta, nem haragszik már se magára, se rám; van egy nő...., azt hitte megváltoztam, de nem változtam meg...   ( mindezen több szinten és hosszabb távon kiakadtam)

a komm, a hangulat, le is nullázódott ( okt 3 azért együtt mentünk ovis kirándulásra)


nov 8 este csatlakozik a családi tortázáshoz, napközben nem volt velünk, aminek örültem; a habozása, h köszöntsön-e idegesített, az ajándéka: egy csupasz szál gerbera lehangolt...


nov 15 spontán és váratlan dumálás, sz magán/szívügyeket oszt meg velem, ami fura eleinte neki, aztán nekem; őt feloldja, ez érződik ; a hangulat a végére haverkodós ; valszeg nekem a magányom miatt nehezebb ez az egész... alsó szólamban utalás a jó szexre - velem....


pár napra rá - sz meghív magához házibuliba az fb-n, amit nem magyaráz meg, azután sem, hogy rákérdezek. magamban hamar eldöntöm, hogy nem megyek és ő nem kérdezi és UTÁNA SEM beszélünk róla, hogy mi a búbánatnak hívott meg és hogy komolyan gondolta-e és hogy számított-e arra, hogy elmegyek... (egy újabb értelmetlen epizód, egy adok és nem-adok, egy csáp, h jelen legyen, de nem igaziból... tökre el tudom játszmának is képzelni, holott ez az ő részéről teljesen tudattalan, úgy gondolom

nov 25 - anya felköszönti a sznapján, koccintás, süti, aji hegyek - és ezen én is részt veszek ; az attitűdöm / jelenlétem a megszólalásaim alapján a féltékeny, duzzogó testvéré, h ő miért kap, ő mit keres itt... (?!)

mindeközben a légkör a minimál/elektronikus kontaktok alatt oldottabb a korábbiaknál, ez erősen érződik (azt nem tudom megítélni, hogy flört szint beugrik-e, de asszem igen, csak ezt most nem tudom fülön csípni)

dec 5 - Sz mikulás partyra viszi lencsit és onnan hív fel, hogy vacsorázhatna-e nálunk, mert nem akar egyedül lenni, mert valami történt - persze oké ((konyhában bűz, kupi, hideg - gyors komfortosítás indul...)
nem kérdezem meg és ez olyan jó érzés, hogy nem érdekel igazából.
és megnyugvást ad a délután-este, hogy elmentem a párkereső estre és jól telt az idő, megismertem kellemes embereket...!

ez tegnap volt

ma együtt mikulásoztunk, nálunk, a szüleimnél. a légkör semmilyen pozitív.


most egy órája se megkérdeztem elmehetek-e velük kerekre kari napon?!

(szeretnék találkozni velük!!!! nonszensz ez az egész!!))

hát most így


az a szép, hogy alakítható, úgy érzem.

az nem szép, hogy nem tud szeretni. Ez a legfontosabb. Még mindig.

        - nem értékel (nem nyitott, nem  kíváncsi)engem. fal-1. önreflexió elutasítása: fal-2.

azt fontos tudatosítani, (azt hiszem) hogy miért nem ...




én lehetőségnek látom-láttam (az ő lehetőségeit a kibontakozásban, önmegvalósításban, énné válásban!) és ez eltekeri,eltorzítja a látásmódomat (mert ez az enyém, belőlem jön nem belőle, ez olyan mint egy pozitív projekció!!!!!! kivetítés, NEM BENNE van!!! ő nem azonosul az én projekciómmal, nincs projektív identifikáció! (??!)
- ez a pozitív projekció - rá vetíteni, bele látni a bennem levő erőt, potenciált Tévedés volna??? Semmi köze a másikhoz? Csak rólam szól? Esetleges a másik? Bárki lehetne? Van köze a szeretethez? Rosszul gondolom, hogy ez érték lehetne a másiknak? Hol válik el, hogy az enyém, vagy az övé, vagy a mienk ez a pozitív energia?!
(Én - azt gondolom - nagyon hálás lennék egy ilyen pozítív projekcióért felém, hogy meg tudom csinálni - a másik elhiszi magáról és rólam, hogy meg tudom csinálni...

Végül is ez érték (én így gondolom most) vagy patológia???

- A SAJÁT szempontomból - érdekes - nehezebb látnom!!! Szenvedés, lenézés, állandó nyúzás, a játékosság hiánya, az elfogadás hiánya!!!!!!!!!


MINDEZ eléggé fontos NEKEM, hogy közénk álljon, és áll is

amit tehát szeretnék az ez

értékelés
elfogadás (szabadság)
játékosság
önismereti, analitikus érdeklődés


na, akkor hát ez fontos

meg az, hogy az első időszak az jobb, ha csak jelenidő. nincs mit a jövőn görcsölni. lehet megpróbálni ebbe feloldódni, bele és megnyugodni, hogy elég, ha MOST - épp akkor és ott - jó együtt lenni. eleinte csak ez a lényeg



- most nem folytatom -

Utószó

"A szeretet a függőség ellentéte."

"A szeretet szabad, senkire nincs szüksége, csak szeretni akar."

"A szeretet annyit jelent, hogy elfogadjuk, ami van."

                                                                      /Zurhorst/

Nincs tovább. 

Ezt a felületet azért nyitottam, hogy dokumentáljam és motiváljam magam, hogy kinyissam a szívét. 

Ez nem sikerült, eképpen ez a felület, vagy átlényegül, vagy lezárul. Majd kiderül. 

A saját szempontomból, minden szomorúságával együtt nyereség, hogy nem jött össze, ezt érzem. 

A reménnyel nehéz mit kezdeni, a kiskapuval, a háthával. Hisz mindez velem volt évek óta, most is meg meg kísért. Annyit tehetek és teszek, hogy másfelé fordítom a figyelmem, értelmes, hasznos dolgok felé lehetőleg. 

Új témám a tervezés :) 

Olvasónapló helyett

Tél végén azt mondta, családapa akar lenni, menjünk szerelmeskedni! Tavasszal már bizonytalan volt, került, azt mondta, hogy az állandó alkalmazkodás gondolatától is kiveri a víz, nyárra kivilágosodott, hogy mégsem szeretne gyereket voltaképp... Ritka nyitott perceiben egyéb irányú, privát terveiről, álmairól beszélt.

Mindeközben én szorgosan készültem, valós mohósággal olvastam könyveket, cikkeket, hogy felnőtt értelemmel nézhessem érzelmeimet, vágyaimat, működésemet egy férfival, akivel családalapításra szerződtünk nagy hirtelen akkor, tél végén. Azzal szembesültem, hogy újra húsz vagyok, lesem a telefonom, kapcsolódni vágyom, egyesülni vágyom, várok rá, nyitott vagyok és hiperérzékeny. Ő nem keres, nem érdeklődik, nem is túl lelkes, szűk élettéren szenvedélyes, aztán elalszik. Én kezdem elveszíteni magam, megint a függő magammal találkozom, a szerelemre, szimbiózisra vágyó (gyermeki) énemmel. Harcolok magammal, nem komfortos ez az énállapot már, békén hagyom őt, távolodni igyekszem.

Ekkoriban kezdtem olvasni.

Az előszón bőgtem, könnyes lett a sajtos kenyér. A német szerzőnő - Eva-Maria Zurhorst - az én sztorimat mesélte, egyértelműen megszólított.

Mire a végére értem, már újra külön voltunk. Több lépcsőben fogtam fel, hogy tényleg vége, talán még mindig tart ez; amit köré és körénk képzelek, az nem a valóság. Reményt, illúziót, vágyat szövök körénk, majd leszakítom ezt, mint porhálót a sarokból, mert a valóságban minden jelzés, tett, (és nem-tett) szinkronban és hitelesen üzeni: nem szeret engem.

Ezzel a felismeréssel, szomorú, ám fontos távolodással küzdök. Amikor engedem erről gondolkodni magam, rendszerint nagyon dühös és ideges leszek, ezért a legtöbbször nem megyek bele, más felé fordulok. Lezsibbad az agyam, annyira bánt ez az ellentmondás, ez a tehetetlenség, ez a realitás. A stop tábla az stop tábla, hiába haladnál...!

A német szerzőnő könyvét azonban apróra elolvastam, az első részt ki is jegyzeteltem, hogy minél mélyebben rögzítsem, és később írhassak is róla. Eredetileg vele gondoltam feldolgozni, de ezt (is) el kellett engednem.

Most hát rászánok némi időt és felidézem a revelációval felérő élményeimet a könyv első része kapcsán. 

Ezt a kapcsolatot nem támogatta meg pozitív értelemben. (Ebben a kapcsolatban a közös nyereség a veszteség – amitől szintén elég ideges tudok lenni, hogy akkor mi a ráknak raboltuk egymás idejét?! Holott kellett ez, nyilván kellett – most jött el az ideje... Le fog csillapodni.)

Egyértelműen provokálja az indulataimat ez az olvasónapló, ezért is halogatom jóideje már. Nyár végéhez közeledünk. A kapcsolatot lezártuk, nem beszélünk, és magamnak tartozom azzal, hogy ezt megírjam és továbblépjek. A tanulságok kifejezetten nem tapadnak össze ezzel a próbálkozással, pont lényeg, hogy szétválasszam, hisz ha vele nem is, de magammal továbbvihetem és tovább is kell vinnem az új tudást, felismeréseket, belátásokat. 

*

A szerelem és a szeretet nem ugyanaz. A szerelem egy szakasz, egy fontos szakasz, jó ha minél hosszabb, szebb, tartalmasabb, hogy aztán ebből az ugyan vak, de attól még valós és intenzív időszakból meríteni lehessen jóérzéseket, jó emlékeket. A szerelmi szakaszban átélt pozitív élmények a kapcsolat lehetőségei, potenciálja a későbbi időkben.

A kapcsolatok elkerülhetetlen részei a hatalmi harcok. Ki tudja jobban, ki rendelődik alá, ki lesz a függő, és ki a független, stb. Ennek következménye távolodás, amit vagy szakítás vagy újraközeledés követ. A hatalmi harcok lényege a különbözőségek összecsapása, illetve saját tudattalan, el nem fogadott, lehasított személyiségrészünk viszontlátása a másikban, amit nem tudunk elfogadni. A másikkal való „harcok” voltaképp önmagunkkal való csaták. Ami benne elviselhetetlen, az bennem van meg. Minden veszekedés, harc, egyúttal ösvény önmagamhoz.

A(z újra)közeledés lényege a dinamikák megértése, annak elfogadása, hogy mindkettőnknek zűrzavaros tudattalanja van, sérülékenysége van,titkai vannak, amik az együttélésben akarva akaratlan kiderülnek, holott titkolni igyekszünk, ezért cseszegetjük a másikat. A közös megértés a lehetőség a kapcsolat folytatására. Cél az elfogadás és annak belátása, hogy a másik ilyen, nem tud annál többet adni, mint amennyit képes adni és az én sérüléseimet nem ő okozta. Beszélgetés nélkül nem lehet tisztázni ezeket.

A nőiség és férfiúság öröklött és meghaladható korlátai. Nőknek az alárendelődés, a kiszolgáltatódásra való hajlam meghaladása, a mindent átható szeretet-képességünk gyógyító erejének tudata és használata, a férfinál a teljesítménykényszer és rivalizálás meghaladása és az érzelmek világára való nyitás...

Szexualitás: a testen átáramló szeretet. Más nem.

Megcsalás/harmadik: az lép be, ami hiányzik, de te is/ő is lehet. Megvan bennetek. Ha látni akarod benne, amit hiányolsz megterem benne (!)

Szakítás: a szakításban levő indulat is érzelem, az érzelem hozzáköt, hiába szakítasz. Van érvényes szakítás, de a feladatot magaddal viszed.

*

A könyv második része líraibb, nehezebben jegyzetelhető, de fontos.

Egyszer kijegyzetelem azt is.

Szeresd magad és mindegy kivel élsz...mondja a címe... régen együtt élő, örömtelen pároknak szól saját szándéka szerint.

Magamat elfogadni, magam felé fordulni, a saját sérülékenységemet feltárni, a saját harcaimat észrevenni. Ha a másik nem lesz partner hosszútávon az elvágja a kapcsolatot, a tudatosabb fél eltávolodik a helyzettől. A másik vele tart vagy nem. Min múlik: az elköteleződés ereje, mélysége, a szeretet ereje, a korábbi szerelem ereje. Döntés.

Egyebek

Zurhorst-t elhanyagoltam...Szeretném folytatni és befejezni, mert fontos, ha nehéz is.




*



Nem ő az emberem.



Magam legyek az emberem?



Megint a méhem hajt... Ezt is el kellene engednem...




Zárás.

Napzárás, évzárás, időszakzárás...




Új irányok felé fordulok...

Búcsú és zárás

Búcsú az albérletemtől, ami mint valami csodálatos isteni ajándék jött az életembe, lehetővé téve több mindent amire vágytam és még azon is túl; felnőtt életet biztosított nekem, autonómiát, szabadságot, ám szembesített a korlátaimmal is: hosszabb nyújtózás ez, mint amekkora takaróm van!

A következő nagyjából hatvan napon ki kell találnom a folytatást.


Zárás attól az évek óta tartó reménytől, hogy a gyerekem apjával, ez exemmel újra pár legyünk. A realitás az, hogy nem törődik, nem vállal felelősséget, nem ismer, nem cselekszik, és legfőképp nem figyel.

A kísérletem - az elvárások nélkül való tudatos szeretés - nem teljes kudarc, bár hajlamos volnék, így értékelni, de nem lenne igaz,mert rész-sikerek voltak, de valójában leálltam, nem tudtam folytatni, teljesen magamra maradtam, végképp eltűnt a felület, mi felé viszonyulni lehetne.

Még a két hete szervezett beszélgetés sem jött össze. Zárt az irányomban, pár napja még dühös is. Önmagát is eszi, ez talán jó, de velem nem beszélget. Annyit foglalt össze, hogy nem tudja merre van az előre és az alkalmazkodás gondolata nagyon rémíti. Mehetek randevúra. (vö - ezelőtt kb öt hónappal azt írta, hogy belerándul a gondolatba, hogy összejövök mással...)

NONSZENSZ azon merengeni, hogy dejóvolnapárnaklenni, ennyi erővel Brad Pittről is ábrándozhaték, vagy Jonny Deppről.



Vannak pozitív aspektusok - önismereti szempontból - pl hogy nemcsak hogy kibírom, hogy ne írjak neki, de érzem is, hogy ez a követendő: passzívnak maradni. Tekintve, hogy minden aktivitásom erőltetésnek hat, olyannyira nem találkozunk lelkileg. Az exem el van tűnve teljesen. Volt már ilyen, előbb utóbb előkerül, (max jövő tavasszal :) ) a különbség, hogy most jóval messzebb jutottunk és én jobban össze vagyok zavarodva.

Kardinális kérdés, hogy szeret-e engem. Valsz/talán ezt ő maga sem tudja és ezt hitelesen is adja elő, ezzel a rémes eltávolodással, megijedéssel.



Szabad nő vagyok!
Holnaptól szabadságon.

Sokat leszek egyedül.
Sokat leszek a lányommal.

Jó volna egy lovag.

Vagy folytatom a regényem...

Jelenlét, Éberség, Mindfulness...

"Ez a könyv azért született, hogy a szabadság valós, élő élményével ajándékozzon meg, … a végtelen fenséges megtapasztalását kínálja neked. Meghívás arra, hogy elengedd magad, s csendben megnyugodva, mélyen megnyílj a jelenlét előtt, amelynek nincs szüksége szóbeli kifejezésre – itt található, a szavak között."  - - Brandon Bays: Jelenlét c könyv fülszövege


cikk: (képlet is van benne) http://eberen.hu/tudatos-jelenlet/
--> fájdalom + ellenállás = szenvedés <--
szimpatikus


idézet:
A tudatos jelenlét nem más, mint hogy szándékosan figyelmet fordítunk arra és teljesen tudatában vagyunk annak, hogy mi történik bennünk – a testünkben, a szívünkben és az elménkben – és rajtunk kívül, a környezetünkben. A tudatos jelenlét ítélkezés és bírálat nélküli éberség — Jan Chozen Bays


Eckhart Tolle: http://www.uj-fold.hu/page.php?27



Könyvajánló, filmajánló: http://www.jelenlet.com/?q=ajanlott_konyvek 
http://www.jelenlet.com/?q=ajanlott_filmek
 szimpatikus



Terápia-elmélet http://semmelweis.hu/klinikai-pszichologia/files/2013/06/Mindfulness_rezidens_v%C3%A9gl_PFD.pdf 

_ ? _ 
"  Minden ember életében van legalább egyetlen olyan pillanat, amikor felteszi magának saját eredetére vonatkozó legalapvetőbb kérdését: Ki vagyok én?
Vannak azonban kérdések, és e fenti minden bizonnyal közéjük tartozik, amelyek megértéséhez nem megválaszolásuk vihet legközelebb, hanem az, ha túlnövünk rajtuk. Ha kilépünk a kérdés keltette zártság káprázatából és egy magasabb rendben próbáljuk azt újraértelmezni.
Így lesz az önmagunk kilétének kérdésére adható lehető legközelebbi válasz a jelen lehető legteljesebb megélése. Jelenlét. " http://jelenletmuhely.hu/ 

 

jelenlét?!

itt megállok

asszociál(l)ok



jelen-lét

életteliség
öröm
tekintet
kiváncsiság
energia
figyelem
adás


*

ez nekem is szól

*

BA azt javasolta, hogy tegyem amit ő, tükrözzem - látja kívülről, alkalmazkodhat...

párszor már próbáltam, nagyon jó! :)

**

beírtam a gugliba, hogy "jelenlét" - szuper élmény!!! az első tíz találat legalább érdekes, releváns, izgi... az ezo és a pszicho szép találkozása az éterben :)

megtanulmányozom