Tél végén azt mondta, családapa
akar lenni, menjünk szerelmeskedni! Tavasszal már bizonytalan volt,
került, azt mondta, hogy az állandó alkalmazkodás gondolatától
is kiveri a víz, nyárra kivilágosodott, hogy mégsem szeretne
gyereket voltaképp... Ritka nyitott perceiben egyéb irányú,
privát terveiről, álmairól beszélt.
Mindeközben én szorgosan készültem,
valós mohósággal olvastam könyveket, cikkeket, hogy felnőtt
értelemmel nézhessem érzelmeimet, vágyaimat, működésemet egy
férfival, akivel családalapításra szerződtünk nagy hirtelen
akkor, tél végén. Azzal szembesültem, hogy újra húsz vagyok,
lesem a telefonom, kapcsolódni vágyom, egyesülni vágyom, várok
rá, nyitott vagyok és hiperérzékeny. Ő nem keres, nem
érdeklődik, nem is túl lelkes, szűk élettéren szenvedélyes,
aztán elalszik. Én kezdem elveszíteni magam, megint a függő
magammal találkozom, a szerelemre, szimbiózisra vágyó (gyermeki)
énemmel. Harcolok magammal, nem komfortos ez az énállapot már,
békén hagyom őt, távolodni igyekszem.
Ekkoriban kezdtem olvasni.
Az előszón bőgtem, könnyes lett a
sajtos kenyér. A német szerzőnő - Eva-Maria Zurhorst - az én sztorimat mesélte,
egyértelműen megszólított.
Mire a végére értem, már újra
külön voltunk. Több lépcsőben fogtam fel, hogy tényleg vége,
talán még mindig tart ez; amit köré és körénk képzelek, az
nem a valóság. Reményt, illúziót, vágyat szövök körénk,
majd leszakítom ezt, mint porhálót a sarokból, mert a valóságban minden
jelzés, tett, (és nem-tett) szinkronban és hitelesen üzeni: nem
szeret engem.
Ezzel a felismeréssel, szomorú, ám
fontos távolodással küzdök. Amikor engedem erről gondolkodni
magam, rendszerint nagyon dühös és ideges leszek, ezért a
legtöbbször nem megyek bele, más felé fordulok. Lezsibbad az
agyam, annyira bánt ez az ellentmondás, ez a tehetetlenség, ez a
realitás. A stop tábla az stop tábla, hiába haladnál...!
A német szerzőnő könyvét azonban
apróra elolvastam, az első részt ki is jegyzeteltem, hogy minél
mélyebben rögzítsem, és később írhassak is róla.
Eredetileg vele gondoltam feldolgozni, de ezt (is) el kellett
engednem.
Most hát rászánok némi időt és felidézem a revelációval felérő élményeimet a könyv első része
kapcsán.
Ezt a kapcsolatot nem támogatta meg pozitív értelemben.
(Ebben a kapcsolatban a közös nyereség a veszteség – amitől
szintén elég ideges tudok lenni, hogy akkor mi a ráknak raboltuk
egymás idejét?! Holott kellett ez, nyilván kellett – most jött
el az ideje... Le fog csillapodni.)
Egyértelműen provokálja az
indulataimat ez az olvasónapló, ezért is halogatom jóideje már.
Nyár végéhez közeledünk. A kapcsolatot lezártuk, nem beszélünk,
és magamnak tartozom azzal, hogy ezt megírjam és továbblépjek. A
tanulságok kifejezetten nem tapadnak össze ezzel a próbálkozással,
pont lényeg, hogy szétválasszam, hisz ha vele nem is, de magammal továbbvihetem és tovább is kell vinnem az új tudást, felismeréseket, belátásokat.
*
A szerelem és a szeretet nem
ugyanaz. A szerelem egy szakasz, egy fontos szakasz, jó ha minél
hosszabb, szebb, tartalmasabb, hogy aztán ebből az ugyan vak, de
attól még valós és intenzív időszakból meríteni lehessen
jóérzéseket, jó emlékeket. A szerelmi szakaszban átélt
pozitív élmények a kapcsolat lehetőségei, potenciálja a későbbi
időkben.
A kapcsolatok elkerülhetetlen részei
a hatalmi harcok. Ki tudja jobban, ki rendelődik alá, ki lesz a
függő, és ki a független, stb. Ennek következménye távolodás,
amit vagy szakítás vagy újraközeledés követ. A hatalmi harcok
lényege a különbözőségek összecsapása, illetve saját
tudattalan, el nem fogadott, lehasított személyiségrészünk
viszontlátása a másikban, amit nem tudunk elfogadni. A másikkal
való „harcok” voltaképp önmagunkkal való csaták. Ami benne
elviselhetetlen, az bennem van meg. Minden veszekedés, harc,
egyúttal ösvény önmagamhoz.
A(z újra)közeledés lényege a dinamikák
megértése, annak elfogadása, hogy mindkettőnknek zűrzavaros
tudattalanja van, sérülékenysége van,titkai vannak, amik az
együttélésben akarva akaratlan kiderülnek, holott titkolni
igyekszünk, ezért cseszegetjük a másikat. A közös megértés a
lehetőség a kapcsolat folytatására. Cél az elfogadás és annak
belátása, hogy a másik ilyen, nem tud annál többet adni, mint
amennyit képes adni és az én sérüléseimet nem ő okozta. Beszélgetés nélkül nem lehet
tisztázni ezeket.
A nőiség és férfiúság öröklött
és meghaladható korlátai. Nőknek az alárendelődés, a
kiszolgáltatódásra való hajlam meghaladása, a mindent átható
szeretet-képességünk gyógyító erejének tudata és használata,
a férfinál a teljesítménykényszer és rivalizálás meghaladása
és az érzelmek világára való nyitás...
Szexualitás: a testen átáramló
szeretet. Más nem.
Megcsalás/harmadik: az lép be, ami
hiányzik, de te is/ő is lehet. Megvan bennetek. Ha látni akarod
benne, amit hiányolsz megterem benne (!)
Szakítás: a szakításban levő
indulat is érzelem, az érzelem hozzáköt, hiába szakítasz. Van
érvényes szakítás, de a feladatot magaddal viszed.
*
A könyv második része líraibb,
nehezebben jegyzetelhető, de fontos.
Egyszer kijegyzetelem azt is.
Szeresd magad és mindegy kivel
élsz...mondja a címe... régen együtt élő, örömtelen
pároknak szól saját szándéka szerint.
Magamat elfogadni, magam felé
fordulni, a saját sérülékenységemet feltárni, a saját
harcaimat észrevenni. Ha a másik nem lesz partner hosszútávon az
elvágja a kapcsolatot, a tudatosabb fél eltávolodik a helyzettől.
A másik vele tart vagy nem. Min múlik: az elköteleződés ereje,
mélysége, a szeretet ereje, a korábbi szerelem ereje. Döntés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése