Búcsú és zárás

Búcsú az albérletemtől, ami mint valami csodálatos isteni ajándék jött az életembe, lehetővé téve több mindent amire vágytam és még azon is túl; felnőtt életet biztosított nekem, autonómiát, szabadságot, ám szembesített a korlátaimmal is: hosszabb nyújtózás ez, mint amekkora takaróm van!

A következő nagyjából hatvan napon ki kell találnom a folytatást.


Zárás attól az évek óta tartó reménytől, hogy a gyerekem apjával, ez exemmel újra pár legyünk. A realitás az, hogy nem törődik, nem vállal felelősséget, nem ismer, nem cselekszik, és legfőképp nem figyel.

A kísérletem - az elvárások nélkül való tudatos szeretés - nem teljes kudarc, bár hajlamos volnék, így értékelni, de nem lenne igaz,mert rész-sikerek voltak, de valójában leálltam, nem tudtam folytatni, teljesen magamra maradtam, végképp eltűnt a felület, mi felé viszonyulni lehetne.

Még a két hete szervezett beszélgetés sem jött össze. Zárt az irányomban, pár napja még dühös is. Önmagát is eszi, ez talán jó, de velem nem beszélget. Annyit foglalt össze, hogy nem tudja merre van az előre és az alkalmazkodás gondolata nagyon rémíti. Mehetek randevúra. (vö - ezelőtt kb öt hónappal azt írta, hogy belerándul a gondolatba, hogy összejövök mással...)

NONSZENSZ azon merengeni, hogy dejóvolnapárnaklenni, ennyi erővel Brad Pittről is ábrándozhaték, vagy Jonny Deppről.



Vannak pozitív aspektusok - önismereti szempontból - pl hogy nemcsak hogy kibírom, hogy ne írjak neki, de érzem is, hogy ez a követendő: passzívnak maradni. Tekintve, hogy minden aktivitásom erőltetésnek hat, olyannyira nem találkozunk lelkileg. Az exem el van tűnve teljesen. Volt már ilyen, előbb utóbb előkerül, (max jövő tavasszal :) ) a különbség, hogy most jóval messzebb jutottunk és én jobban össze vagyok zavarodva.

Kardinális kérdés, hogy szeret-e engem. Valsz/talán ezt ő maga sem tudja és ezt hitelesen is adja elő, ezzel a rémes eltávolodással, megijedéssel.



Szabad nő vagyok!
Holnaptól szabadságon.

Sokat leszek egyedül.
Sokat leszek a lányommal.

Jó volna egy lovag.

Vagy folytatom a regényem...