tájékoztattam az exem, hogy mit művelek és miért. Ezt nem terveztem túl, engem kezdett zavarni, hogy számára érthetetlen lehet ez a bolondnak tűnő viselkedés, miszerint kedveskedek neki/vele ha kell, hanem.
Hogyan veszi, még nem tudom, és tonképp mindegy is, bár nyilván érdekel.
És magamnak regisztrálom, hogy
- ránézéseim és rámosolygásaim becsapósak, mert magától értetődően valamiféle viszonzást várnak el ami ugye nem-oké, és ez a szuper-műszer-ember azonnal fanyalog is!
- amikor egy olyan vicc-félét sütöttem ma el neki, amit ő szokott és alapvetően számomra nem volt vicces, csak gyúrtam rá jó képet vágni a dologhoz, látni, hogy ez neki poén - szóval ma ő fanyalgott, a túloldalon, hogy ez nem is jó, mert kiszolgáltatottnak érzi magát tőle (!!!! hoppá!!!) és már nem gondolja jó dumának. (király!)
- összességében nagy a bizonytalanság, változékony a kapcsolódás köztünk, mindkettőnk részéről. Tekinthetem ezt valamiféle rugalmasságnak is.
Tegnap pedig meglepően kedves volt (érintés, ajándék, együttérzés(!)...) (+jövőutalgatás, de ezzel óvatosan érdemes bánni, olyan nagyon lufiból van. az exem menekülési útja a valódi tervezés nélküli ábrándozás - asszem) és ez eléggé feldobott engem, valsz ezért bazsalyogtam ma.
szóval most így
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése