Helyzetjelentés

Zúz az idő...

A szeretetnyelvekkel végeztem, mármint a könyvet apróra kiolvastam. Alkalmazom is. Az elismerés és dicséret ami legkönnyebben a nyelvemre akad, (és működik is) legmagátólértetődőbb az érintés, legkoncentrálósabb a szívesség, segítség és legelhanyagoltabb az ajándékozás. A minőségi idő kakukktojás, mert eleve nem vagyunk sokat együtt, kettesben még kevésbé, amikor igen, az főleg testiséggel telik, ami bizonyos szempontból minőségi idő, de jobban testi érintés.

Legnehezebb nem kimondanom a felesleges dolgokat.

Újra és újra elkap a hév, hogy "beszélgessünk, lelkizzünk" és hogy meddig bírom, hogy ne mondjam... pár nap, pár hét... Ezt még mindig nem tudom. (Örökre vajon kibírnám-e??) Jelenleg, az elhatározásom után kb három héttel, azt gondolom, hogy ha nem vagyunk folyamatosan együtt hosszú ideig, akkor kibírom, ám azt tippelem, hogy nem menne, ha pl napokig együtt lennénk. Nyilván a súrlódási felület is több lenne, jobban kiugranának a dolgok, mindkét részről.

Elvileg nyáron töltünk majd ilyen hosszabb időt együtt, akkor ez kiderül.

Még nem döntöttem el, hogy meddig tart ez a kísérleti periódus. Eredetileg egy hónapra gondoltam, de ezt kevésnek érzem, mindkettőnk szempontjából.
(Abban pl szerencsés vagyok, hogy az exem azonnal ösztönösen reagál, ha megingok: faképnél hagy, vagy minimum befeszül. Mint valami mérőműszer.)

Lényeg, hogy az exem nem maradt közömbös. Így is többször volt metszően bántó a tuskó stílusával, vagy éreztem távolinak nem egyszer akár intim helyzetben is, de az igyekezetem nincs válasz nélkül. Erre konkrétumot találni most nem könnyű; pár kéretlen email, nyíltabb flörtök, és eljött az albimba 1 hónap szünet után!

Önismereti szempontból tovább döbbenek, hogy ez milyen jó "játék", mennyisok játszma kerül egy kapcsolatba, milyen nehéz valóban önzetlenül és elvárások nélkül lenni, milyen nehéz tényleg a jelenre figyelni, milyen könnyű (nekem) védekezésbe és alárendelődésbe csúsznom, és végül de nem utolsó sorban, milyen erősen sajátom ez az éhség, (akarás, követelőzés) ami feltehetőleg távol tartott és tart mindenkit/sokakat... Pincemélyen bújik a bizonytalanság, az összetörtség - kinek lenne ez vonzó, ki nézhetne erre fel csodálóan...

Az exem és én épp ebben vagyunk hasonlók, épp a szarjainkban vagyunk szinte ikrek...

A kettőnk jövője szempontjából az a kérdés, hogy ő felvállalja-e a változást, a fejlődést, a gyógyulást, vagy belereked a függőségeibe. Nna, hogy ez mennyi idő alatt derül ki, és ő milyen reflektív apparátussal tud szembenézni a változásokkal, ezt nem tudom. Bízom benne, mert képes lehet rá, ha elszánja magát.

Egyáltalán nem biztos, hogy elszánja.

Nyár vége, talán addig várok.

Addig legalább nem kellene teherbe esni....!