Hogy időt töltsünk együtt beáldoztam a szabadidőmet és elhalasztottam az amúgy fontos feladatom elvégzését. (Ez nem került erőfeszítésembe, be voltam zsongva, hogy együttlegyünk.)
Beszélgetés minimalizálva. Lelkizés nullázva
Sok dicséret, megerősítés, elismerés, akkor is ha erőltetett. Többnyire kinevette, mintha viccelnék, vagy zavarában, annyira szokatlan ez.
Szívességeket is tettem, ez is szokatlan aktivitás a részemről, úgyszolván teljesen idegen.
Érintés is volt, de visszafogottan
- Több igen hálás töltetű "köszi" volt a jutalmam,
- az igyekezetem relatíve gyors felismerése ("stratégiát váltottál?")
- járulékos (?) kérések a részéről (felbátorodott?)
- annak tisztázása, hogy a másik máshogy végez el dolgoka, azt nemér kritizálni, ahogy velünk tették (ebben egyetértés, egyetértésben jóérzés)
- jövő idejű közös időtöltés (nyaralás) mint téma (annak ellenére, hogy mi nem vagyunk párkapcsolatban jelenleg)
- részemről igen igen igen igen meglepő módon nagy nagy nyugalmat éreztem. épp az a zavaró-sürgető zsezsgés maradt el, hogy mit csinál, mit nem csinál, mikor érint meg... ez az erős, már már agresszív várás, felé fordulás ez nem volt (!)
- magától értetődő módon mentünk hármasban sétálni és igazi egyszerű szép sétánk volt az erdőben (ráadásul a kedvenc helyemen)
- másnap délelőtt magától írt "csakúgy" tárgyú levelet (!!!)
Mindez egy péntek este és egy vasárnapi háromnegyed nap.
Hétközben nincs személyes találkozás. Igyekszem felkészülni a pénteki találkozásra, ha lesz. Vm ajándékot kéne vinnem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése